Kezdőoldal | erecske@gmail.com

Ezek az én gondolataim. Vitatkozni persze lehet.

Megosztani pedig ér! 🙂

Avagy a szakadék az adatok megszerzése és az alkalmazás között. Az internet elterjedésével és a technika elképőesztően fejlett mutatványaival gyakorlatilag a zsebünkbe került tonnányi információ, adat és jó tanács. Szinte bármit megtanulhatsz magad is, ha kedved van, és mondjuk beszélsz minimum angolul, bár mostmár egyre több magyar tartalom is elérhető. Történt már veled olyan, hogy rátaláltál egy hasznos, számodra egetrengető megoldásra az élet vagy a munkád valamelyik területével kapcsolatban, elolvastad, örültél neki, mint kismajom a farkincájának, majd pár hónap elteltével azon gondolkodtál, hogy mintha lett volna valami okosság ezzel a problémával kapcsolatban… mi is volt az? Hol is olvastam?

És ez nem csak egyszeri eset szokott lenni, hanem kb. az olvasott/videón megnézett/meghallgatott adatok 90%-ával ez történik. Legalábbis egy elég ijesztő százalékot figyeltem meg magamnál is. Nade ez így nem jól vagyon! Mit lehetne tenni ezzel kapcsolatban?

Van persze az a verzió is, hogy valamit nem értünk az adott anyagban, és akkor az egész kiesik. De mi van, ha értjük, és mégis elúszik mellettünk anélkül, hogy belekapaszkodtunk volna? Hát én ezen elfilózgattam egy kicsit, és arra jöttem rá, hogy azok a dolgok kerültek be a rendszerbe (nálam), amit azonnal kipróbáltam.

Ugyanis az van, hogy ha egyből elkezded alkalmazni, és nem teszed fel a polcra, hogy majd jó lesz valamire, akkor egyből lesz az elméleti tudásod mellett egy darabka tapasztalat is. Ha már van egy tapasztalat, akkor a tudás kezd kissé erőre kapni, és lehet, hogy a második alkalmazási alkalom már sokkal gördülékenyebb lesz. Aztán azt veszed észre egyszercsak, hogy beépült a dolog az életedbe.

Mondok egy példát. Ez egy saját, megtörtént eset. Jópár évvel ezelőtt olvastam róla, hogy a reggel, ébredés után megivott pohár víz rendkívül jó hatással van a szervezetre. Reálisnak tűnt, főleg, hogy én is a hírhedt száraz kórók közé tartoztam, akik nem isznak elég vizet egy nap, és hát nem éreztem magam túl jól a bőrömben emiatt. Szóval ott volt ez az adat, és történetesen ezt nem tettem félre, hogy “jaja, jó, majd bevezetem…”, hogy aztán ne történjen semmi. Hanem fogtam magam és másnap begyógyult szemekkel kitámolyogtam a konyhába, kitöltöttem egy pohár vizet, és próbáltam lenyomni. Hát nem volt könnyű. A testem aszonta, “hát te meg mit erőlködsz itt korán reggel?”. De valahogy lecsúszott, és csak utána ittam kávét. Érdekes élmény volt, de határozottan nem rossz. Ezért másnap is megcsináltam, meg harmadnap is. Egy idő után azt vettem észre, hogy fogmosás után rendszeresen elkezdett gyötörni a szomjúság. Azaz a testem elkezdte követelni a reggeli pohár vizét, és ez azóta is így van. A cucc beépült, nem is kell rá figyelnem, ugyanis a testem automatikusan elindul a konyhába inni. Nagyon mókás. 😀

A fenti esettanulmány azt hivatott példázni, hogy nem beszéltem eddig zöldségeket, hanem ez egy működő rendszer. Legalábbis nálam. De mi lenne, ha te is kipróbálnád? (Nem feltétlenül a vizet, bár azt is nagyon ajánlom, mert jó!) Keresd meg a legutóbb olvasott/hallott adatot, ami megtetszett, reális volt, és szeretted volna bevezetni, és próbáld ki MOST! Vagy írd be a naptáradba, hogy mikor fogod megtenni, és tedd meg! Azután, ha egyszer megvolt, akkor csináld meg még egyszer, és figyeld meg, mi történik!

Nem gondolom, hogy ezzel feltaláltam a spanyol viaszt, de azért talán van egy-két ember, akinek ez segít. Ha kipróbáltad, örülnék, ha megosztanád velem és a többiekkel a tapasztalataid a facseposzt alatt hozzászólásban. (Itt a poszt: https://www.facebook.com/Erecske/posts/3330626543620974)

Alkalmazásra fel! 😉

 

Ha tetszett, oszd meg! :)