Kezdőoldal | erecske@gmail.com

Ezek az én gondolataim. Vitatkozni persze lehet.

Megosztani pedig ér! 🙂

Az egyszeri ember nap mint nap a puszta túlélésért küzd: kora reggeltől dolgozik, majd hazamegy, és otthon várja a házimunka és a gyerekek. Végül este nem vágyik másra, mint belehuppanni egy kényelmes fotelba és csak passzívan nézni a TV-t. Nincs se ideje, se szabad lélekkapacitása arra, hogy a bolygó egészével törődjön, hogy azzal mi lesz. Csak néhányan vállalnak ennél nagyobb felelősséget, és törődnek egy lakóközösség, egy kerület, egy város, netán egy ország sorsával, de ez már komolyabb szint. Sokkal több dolog forog kockán, és már nem csak a saját maga és a közvetlen családjának túlélése a cél. Azok pedig még sokkal kevesebben vannak, akik átlátnak egyes folyamatokat, amik az egész Földön zajlanak, és valamennyire befolyásolni is tudják a dolgok menetét.

A napokban sétáltam a Tescoban, és az illatszer osztályon egyszercsak előbukkant egy gondolat, hogy mivel jár ezeknek a kozmetikumoknak és csomagolásaiknak az előállítása, és milyen következményei vannak ennek az élővilágra. Ezzel a gondolattal hirtelen kívül találtam magam a játszmán. Mintha én nem lennék része, hanem kívülről figyelném az egészet. Régebben számos olyan számítógépes játékkal játszottam, amiben egy városból kiindulva egyre nagyobb területen kellett megoldani a civilizáció túlélését, fejlődését, kiépíteni az infrastruktúrát és megtalálni a kényes egyensúlyt a különböző terülek között. És most azt éreztem, hogy a Föld is egy ilyen civilizációépítő játék, de már olyan haladó szinten van, annyira komplex-szé vált, hogy ember legyen a talpán, aki átlátja, hogy mit kell, és milyen irányba változtatni, hogy az egész felfelé induljon el, a lassú hanyatlás helyett.

Viszont arra is rájöttem, hogy minden lényeges folyamatot le lehet egyszerűsíteni, és ezáltal átláthatóvá, megérthetővé tenni. A bonyolultság talán azért is lett, mert sosem volt senki, aki egyetlen személyként felvállalta volna a teljes felelősséget az egészért, és összehangolta volna az egyes részeket. Ehelyett mindenki odatette a maga zűrzavarát, és boldogult, ahogy tudott.

Tudod miért jó erre így kívülről ránézni? Azért, mert a saját mindennapi problémák eltörpülnek mellette, és mert anélkül, hogy hirtelen a válladra zuhanna ennek a teljes felelőssége, mégis el tudsz játszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha ez is csak egy másik számítógépes játék lenne. Ez ad egy játékos nézőpontot a korábbi bábu nézőpont helyett. És talán így könnyebbé válnak a terhek, és megoldhatóbbá a napi feladatok.

Vagy ez teljesen irreális, és hagylak békén ezzel?

Semmi gond. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy kipillantson a problémák és nehézségek hatalmas kősziklái alól.

De ha mégis megpróbálod, akkor örülnék, ha megírnád, mire jutottál vele. 🙂

 

Ha tetszett, oszd meg! :)