Kezdőoldal | erecske@gmail.com

Ezek az én gondolataim. Vitatkozni persze lehet.

Megosztani pedig ér! 🙂

Elismerem, ez egy kicsit szenzációhajhász cím, de attól még ezekről fog szólni a bejegyzés. 😉 Az “örök tavasz szigete” elnevezést elvileg Homérosz ragasztotta a szigetre, nyilván miután megfigyelte az itteni időjárást. Úgy láttam, még Madeira is hasonló matricával büszkélkedhet, de itt most Teneriféről lesz szó, mivel Madeirán még nem jártam.

Hivatalosan szubtrópusi az éghajlat, ami azt jelenti, hogy (most puskázok a wikipédiából) nagyjából 10 és 22 fok között van az átlag hőmérséklet – hát itt biztos nincs 10 fok télen sem. 400-1000ml közötti a csapadék – na annak a nagy része a sziget északi felén esik le, erre felénk csak töredéke, az is inkább “télen”. Illetve azt írják még, hogy forró száraz nyár, enyhe esős tél. Na kérem! Itt nincs forró semmise (mondjuk száraznak elég száraz). A legmelegebb, 30-32 fok akkor van, amikor itt a calima (erről itt írok bővebben: Mi köze az afrikai homoknak az időjáráshoz? – útinapló 5. rész), amúgy 26-28 fok körül mozog a hőmérséklet napközben, ami a szinte állandó, langyos széllel kombinálva igazán kellemes. Persze ha kiállsz a napra dél és 3 között, akkor itt sem fogsz fázni, viszont jól leéghetsz. De árnyékban nem fogsz megfőni sosem.

Szóval a nyár picit meleg, de közel sincsenek olyan kánikulák, mint pl. Magyarországon. Márcsak azért sem, mert itt estére/éjszakára mindig visszahűl a levegő kifejezetten hűvösre, és amíg másnap reggel ki nem bukkan a vulkán mögül a nap, addig elkél egy plusz vékony felső. Nem forrósodik át tartósan a talaj, mivel vulkáni láva + némi homok, ezért gyorsan ki is hűl. Mármint szerintem ezért, amúgy dunsztom sincs.

Ilyenkor pedig egyre hűvösebb az este (nem számottevően persze), erősödik a szél, tisztább a levegő. Mondhatnánk, hogy közeledik az ősz, de itt nincs olyan. Nincsenek lombhullató fák, nem kezd el zuhogni az eső, és soha nincsenek apró talajmenti fagyok sem. Itt legrosszabb esetben is tavasz van december, január magasságában némi esővel, de még akkor is lehet fürödni az óceánban. Már a páromat is korrigáltam ezen, amikor elkezdte mondogatni, hogy “itt az ősz, mindjárt jönnek a nyuggerek”. Ugyanis szeptemberben kiűrül a sziget, a családos túristák hazamennek, és kb. októberben érkezik a nyugdíjas hadosztály “nyaralni” vagy egyszerűen csak visszatérni az itt vásárolt lakásaikba. Szóval nem az ősz közeledik, hanem újra a tavasz! 🙂

És ami a mosónőket illeti…

Itt a mosókonyhák a házak tetején helyezkednek el, és minden lakáshoz tartozik egy. A teregetés pedig a tetőn történik vagy kihúzott hosszú szárítóköteleken (ahogy tavaly volt az akkori lakóhelyünkön), vagy szétnyitható műanyag ruhaszárítón (ez van most, lásd alant a képen). A ruhákat az év nagy részében akár napokra is kint lehet hagyni, semmi bajuk nem lesz. Én pl. mindig csak másnap délután vagy este szedem be, mivel párás a levegő, és a szeles napsütés ellenére lassan száradnak meg. Amikor calima van, akkor viszont nem praktikus semmit sem kint hagyni, mert rászáll a finom sárgás-vöröses por, és moshatod ki újra.

Elég jól el vannak látva ezek a lakások, amiket ilyenkor kibérlünk, de ruháskosár az pl. egyikben sincs. Úgyhogy én a tavaly vásárolt Lidlis szatyrot használom erre a célra. A mosógépünk viszont idén modernebb, mint a tavalyi volt. Erről jut eszembe egy érdekes tavalyi sztori.

Ez az idei mosókonyha/szárítóalkalmatosság kombó

Mivel elfelejtettük megkérdezni, hogy melyik mosókonyha a miénk, ezért a feliratok alapján próbáltuk kitalálni. Volt egy, amelyik nyitva volt, és a mellette lévő kettőn olyan betű-szám kombináció volt, amiből logikusan kikövetkeztettem, hogy valószínűleg ez lehet a miénk. Volt benne egy szakadt mosógép, amin ráadásul bekapcsoló gomb sem volt, és csak nagyon nehezen jöttem rá, hogy lehet beindítani. A szegény pára hol elindult, hol nem, ahogy kedve tartotta. Nemcsak a mosógép volt lelakott, hanem az egész mosókonyha is. Úgyhogy nem igazán örült kicsiszívem, amikor menni kellett mosni. Aztán pár hét múlva összefutottunk a magyar masszőr sráccal, aki a párom régi barátja, és ő lakott előttünk egy rövid ideig abban a lakásban, amit kivettünk. Felvilágosított minket (még jó, hogy szóbakerült), hogy nem ám az a mosókonyhánk, hanem a sorban a legutolsó, a kanyar után. Na ennek aztán megörültem, mivel az zárható volt, tiszta, rendes, és egy jó állapotú mosógép volt benne.

Szóval nem mindig jó a logikára támaszkodni, néha érdemesebb inkább kérdezni. 🙂

Itt vannak a sorozat korábbi részei:

Mi köze az afrikai homoknak az időjáráshoz? – útinapló 5. rész
Piac a sziklás óceánparton – útinapló 4. rész
Élet egy vulkánon – útinapló 3. rész
Tenerife és a munkamorál – útinapló 2. rész
Nem nyaralok Tenerifén, itt élek – útinapló 1. rész

Ha tetszett, oszd meg! :)