Kezdőoldal | erecske@gmail.com

Ezek az én gondolataim. Vitatkozni persze lehet.

Megosztani pedig ér! 🙂

Erecske: A fény gyermekei (sci-fi novella)

Umoya bázis – 99. Aszteroida, 3264. Szektor, Galaktikus Szövetség

Hatalmas dörrenések rázták meg a sziklabarlangot az aszteroidán. Shaka, a 10 éves zulu kisfiú ijedten szaladt az egyik ablakként funkcionáló hasadékhoz, és rögvest tátva is maradt a szája, mert ilyen gyönyörű fényjátékot még soha életében nem látott. Minden dörrenést kör-körös irányba szétszaladó színes fénysugarak koronáztak, kisebbek és nagyobbak is egymás után.
– Umalume! Mik ezek? – kérdezte a sietve odaérkező nagybátyját.
– Ezek, Fiam, lövések. – válaszolta az idős zulu, miközben a kezét Shaka vállaira tette. – Támadás alatt állunk épp.
– De miért nem haltunk még meg? – csodálkozott a gyerek, és le sem vette a szemét a különleges látványról.
– Van körülöttünk egy erőtér, ami bent tartja a levegőt és kint tartja a támadókat. Az a sok színes fény, amit minden lövésnél látsz azt mutatja, ahogy a burok felszínén szétcsúsznak a sugarak, de behatolni nem tudnak.
– És honnan van ez az erőtér?
– Látod azokat a szürke szobrokat mindenfelé szétszórva? – Shaka szemével követte az öreg ujját, és bólogatni kezdett. – Nos, azok nem szobrok, hanem lények. Ők hozzák létre közösen az erőteret.
– Ők életben vannak? – kerekedett ki a szeme a fiúnak.
– Bizony! De nekik nem olyan hús-vér testük van, mint nekünk, hanem szintetikus. Az azt jelenti, hogy nem kell enniük és aludniuk, és nem is betegszenek meg.
– Aztaa! Én is olyan testet akarok! – lelkendezett Shaka.
– Ezért vagyunk itt, Fiam. Hamarosan neked is ilyen lesz. – mosolygott Umalume.

A Szövetség zászlós hajója – 3264. Szektor, Galaktikus Szövetség

A Kapitány hátratett kézzel hallgatta a vigyázállásban feszítő Hadnagy jelentését, miközben a csillagtérképet tanulmányozta a teljes falat betöltő képernyőn. Két napja kezdték meg felső utasításra az Aszteroidán található bázis támadását. Az már kiderült a számukra, hogy a lézerágyú lövések teljesen hatástalanok a sziklát körülvevő valamiféle erőtér miatt. A Kapitány új stratégiája az volt, hogy elvágja az utánpótlási vonalakat, “kiéhezteti” a bázis lakóit, így kénytelenek lesznek megadni magukat.
– A szállítóhajó, amit elfogtunk, tartós élelmiszereket próbált az aszteroidára juttatni, Uram. A raktárait kiűrítettük, a konzerveket lefoglaltuk, és elzártuk ennek a hajónak a rakterében két őrrel. A szállítót pedig, az Ön utasításainak megfelelően, visszaküldük oda, ahonnan jött.
– Remek, Hadnagy! Leléphet.
A katona tisztelgett, majd sarkonfordult.
Minden a tervek szerint alakul – gondolta a flotta vezetője elégedetten. A lövéseket persze nem hagyják abba, nehogy a bázislakók fellélegezhessenek. Mindennek a megadás irányába kell őket kényszerítenie.

Egy enyhe fuvallat mozdult meg a hátsó falnál. Szemmel láthatatlan, füllel halhatatlan volt Alsamt. Sosem lehetett tudni, merre jár éppen, csak ha nagy ritkán felvett egy szintetikus testet. Azt rebesgették róla, hogy elérte a legmagasabb szintet, és már nincs szüksége testre ahhoz, hogy bármit megtegyen. Sem falak, sem fizikai távolság nem jelentett számára akadályt, bárhol, bármit meg tudott figyelni, miközben teljes mértékben észrevehetetlen volt. Ő volt a tökéletes kém.
Kihallgatta a Kapitány és a Hadnagy beszélgetését, és egy pillanattal később már a raktérben volt, és felmérte, mi az, ami nem jutott el a bázisra…

Umoya bázis

Az aszteroidán aztán Alsamt besuhant a legbelső szentélybe és mindenről beszámolt az Elöljárónak, akit csak nagyon ritkán lehetett látni a közösségben. Ők ketten ötös szintű fénylények voltak, rajtuk kívül senki más nem jutott még olyan magasra. Láthatatlanná viszont csak Alsamt tudott válni, ez volt az ő bónusz képessége.
Hamarosan a kém újra útra kelt, és visszateleportált az ellenséges zászlós hajóra.

Közben a bázison szorgalmasan folyt a képzés és a gyakorlatozás. 9 személy készült szintet lépni, és ezt még az előtt meg akarták csinálni, hogy el kelljen hagyniuk az aszteroidát. Ők már mind szintetikus testeket használtak, most azt tanulták, hogyan működjenek teljesen test nélkül.
Shaka az egyik kő ebédlőasztalnál ült nagybátyjával, és konzervekből falatoztak.
– Azért nem olyan rossz dolog enni. – mondta teli szájjal a fiú.
– Persze hogy nem az. De az élvezet mellett ez sérülékennyé is tesz minket. Ha például nem jön utánpótlás, akkor éhen hal a testünk, és az nagyon kellemetlen.
– Az mondjuk igaz. Nekem mennyit kell még tanulnom, hogy olyan szintekus testem legyen?
– Szintetikus. – javította ki Umalume mosolyogva. – Még elég sokat, Shaka. Aggódom is, hogy időben kész leszel-e, ha netalán menni kell. – komorodott el.
– És te? – kérdezte a gyerek miközben kanalával piszkálgatta a maradék ételt.
– Én már megcsináltam a képzést, csak miattad maradtam ebben a hústestben.
– Tényleg? Te már tudsz olyan nem evős-alvós testet is mozgatni? – csodálkozott Shaka.
– Igen, sőt, már majdnem tudok anélkül is működni. Csak néhány vizsgám van hátra.
– Akkor majd én is sietek. Megyek is vissza tanulni. – pattant fel a fiú a kőpadról és már futott is át a másik terembe. – Umalume büszkén nézett utána.

Shaka valójában herceg volt. A zulu nép királyának fia. 14 éves korában át kell vennie a koronát idős apjától, ezért volt most ezen az aszteroidán. Régi hagyomány volt, hogy a mindenkori uralkodó és udvartartása test nélkül is működni képes fénylényekké váltak mielőtt uralomra kerültek. A képzés mindig másik aszteroidán volt a Szövetség különböző szektoraiban azért, hogy biztonságban legyenek. A Szövetség ugyanis nem nézte jó szemmel az olyan gyakorlatot, ami kontrollálhatatlanná tette a polgárait. Nyilvánosan azt is tagadták, hogy ezt lehetséges elérni.

A zászlós hajó

– Mi az, hogy eltűnt??? – a Kapitány fenyegetően magasodott a megszeppent Hadnagy fölé.
– Fogalmam sincs, Uram! Minden zárva volt, az őrök a helyükön, és semmit sem láttak. A raktárból mégis nyoma veszett a lefoglalt konzerveknek. Semmiféle magyarázatot nem találtunk rá. Uram! – ha lehet, még jobban kihúzta magát, és igyekezett bátran szembenézni feljebbvalója haragjával, több-kevesebb sikerrel.
A Kapitány elkezdett fel-alá masírozni a teremben, miközben próbált lehiggadni, és gondolkodott, mi legyen a következő lépés. Végül megállt ismét a Hadnagy előtt.
– Egy órán belül kérem az összes külső és belső kamera felvételét, és a személyzet minden egyes tagjának vallomását! Az utolsó takarítóét is! – a Hadnagy nagyot nyelt. Ugyanis az egész pontosan 63 vallomást jelentett.
– Igenis, Uram!
– Leléphet!

Alsamt jól szórakozott magában a hátsó falnál, miközben az iménti jelenetet figyelte némán, láthatatlanul. Természetesen ő pontosan tudta, hogy mi történt – hisz ő maga csinálta – és abban is biztos volt, hogy a Kapitány sosem találja ki, akárkit is kérdez ki, és akármennyit is vizsgálódik a saját hajóján. Elégedetten ment vissza a bázisra.

A kivizsgálás természetesen nem hozott semmilyen értékelhető eredményt. A Kapitány varázslatnak gondolhatta volna, ha hitt volna ilyesmiben. De ő maximálisan gyakorlatias, és tökéletesen vallástalan ember volt. Máskülönben nem is juthatott volna ilyen magas katonai pozícióba. Ezért egyelőre félretette ezt az ügyet azzal a megjelöléssel, hogy “új információk felbukkanásáig zárolva”.
Korábban megbízott egy, a különleges alakulattól érkezett specialistát azzal, hogy derítse fel az erőtér mibenlétét és találja meg gyenge pontjait. A tőle érkezett jelentés szerint a védelmet 6db elszórtan elhelyezett szobor generálja, és minél erősebb találat éri a felszínét, annál vastagabb és ellenállóbb lesz a mező, mivel felhasználja a lövedék energiáját is.
– És mi a helyzet az egészen vékony lézersugárral? – kérdezte a Kapitány, és rátenyerelt a stratéga asztalra, miközben előrehajolt, hogy nagyobb hatást gyakoroljon a másik személyre.
– Az elképzelhető, hogy működhet. – mondta rezzenéstelen arccal a Specialista. – Az erőtér részecskéi a nagyobb lövésekre vannak beállítva. Ha ezzel ki tudnánk lőni a szobrokat, összeomlana az erőtér.
– Pontosan erre gondoltam! – egyenesedett fel a vezető. – Elmehet.
– Kapitány! – a Specialista röviden tisztelgett és elindult kifelé.
– Várjon! – a katona megtorpant. – Kifelé menet küldje be a Hadnagyot!
– Igenis!
A Kapitány épp számításokat végzett, amikor meghallotta a Hadnagy cipősarkainak összekoppanását a háta mögött.
Kiadta az utasításokat, majd karba tett kézzel végre engedélyezett magának egy félmosolyt, és némi elégedettséggel nézett ki az ablakon túli, napok óta zajló tűzharcra. Közel érezte a győzelmet.

Umoya bázis

A bázis felbolydult, fénylények testekkel és anélkül igyekeztek a barlang hátsó kijárata felé. Közben egyre közeledő robbanások hangja visszhangzott a kő boltozatok között. Pánik azonban nem tört ki, úgy tűnt, mindenki pontosan tudja, mi a dolga.
– Umalume! Mi történt? – kérdezte Shaka menetközben a nagybátyja karjába kapaszkodva.
– Megsemmisült az erőtér, valahogy sikerült kilőniük a védőket. Már csak a barlangon van védőburok. – mondta az öreg, közben a hátsó kijárat felé vezette a herceget.
– De ha a védők már nincsenek, akkor honnan van a burok?
– Az Elöljáró és Alsamt biztosítják, amíg mindenki, aki nem tud test nélkül működni eléri az űrhajót. Gyere siess!
Shaka lélekszakadva próbált lépést tartani Umaluméval. Mellettük lassan kiűrült a járat, már csak ők voltak lemaradva. Ekkor meghallották a felszálló űrhajó toló rakétáiból kiáramló gázok dörrenéseit.
– Itt hagynak minket? – kérdezte kétségbeesetten a fiú.
– Ne aggódj, mi egy másik, sokkal kisebb hajóval megyünk. Erre! – Umalume elkanyarodott egy bal oldali járat felé, ami egy hatalmas terembe vezetett. A teremnek nem volt teteje, közepén egy 6 személyes kis hajó állt, díszes arany színű mintákkal az oldalán.

A Kapitány, talpig űrruhában épp belépett a barlang főbejáratán, amikor a nagy űrhajó felemelkedett hátul. Pattogó utasításai minden Szövetségi katona sisakjában hallhatóak voltak.
– Két cirkáló azonnal menjen a felszálló hajó után és haladéktalanul állítsák meg! A zászlósok kutassák át a barlangot! Jelentést akarok minden négyzetcentiméterről! – A zászlós hajó katonái és a két cirkáló azonnal mozgásba lendültek, hogy kövessék a parancsot. Közel 50 fegyveres özönlötte el a barlang járatait.

Shaka és Umalume a kis hajó felé rohantak. Az Elöljáró a feljárónál állt. Szürke, szintetikus teste volt, csak a díszes kezeslábas mutatta rangját.
– Gyorsan Felség, szálljatok be! Már nem sokáig tudjuk tartani a mezőt!
Abban a pillanatban, hogy beszálltak és bezárult mögöttük az ajtó, a védőburok immár csak az űrhajót foglalta magában. Alsamt vezetésével lassan felemelkedtek a sziklás talajról, közben 3 katona ért a terembe, és azonnal lövéseket adtak le a járműre. A kis hajón nem voltak fegyverek, pajzsot is csak az Elöljáró által generált erőtér biztosított. A lövések megrázták, de kárt nem tudtak benne tenni, így végül kijutottak a felső nyíláson át a szabadba. Ott viszont egy katonai cirkálóval kellett szembenézniük.

– Uram! Megtaláltuk az eltűnt élelmiszereket! – közeledett futólépésben a Kapitány felé a Hadnagy.
– Jelentést!
A katona vigyázállásba vágta magát, és hadarni kezdett:
– A korábban elkobzott, kék színű konzervek az egyik kisebb helységben vannak felhalmozva, Uram! Ezen kívül ezt a papírt találtuk a rakomány tetején. Önnek címezték. – és ezzel átnyújtott egy összehajtott papírlapot, amin kívül egy név szerepelt. A Kapitánynak felszaladt a szemöldöke, amikor átvette és széthajtotta. Ez állt benne Szövetségi standard nyelven:
“Kapitány! Erre a mutatványra Ön is képes lehet, ha igazán elhiszi, hogy Ön nem pusztán egy test, hanem valami sokkal több annál.”
Aláírás nem volt. Egy pillanatra felvillant a gondolatai között egy réges régi mese, amit gyerekkorában hallott. Csendben összehajtotta a papírt és eltette az űrruhájának egy külső zsebébe.
– Szedjenek össze mindent, amit találnak, a cirkálók térjenek ide vissza, utána indulás haza! Itt végeztünk.
– Igenis, Uram! – a Hadnagy elsietett, hogy végrehajtassa az újabb parancsot.

Az Elöljáró hajója tovább emelkedett, és egyszercsak azt vették észre, hogy a cirkáló megfordul, és elmegy. Zavartalanul szállhattak fel. Miközben beállította az úticélt, Alsamt elmosolyodott magában, mert tudta, hogy a Kapitány megtalálta az üzenetet. Ekkor teljes sebességre kapcsolt és végleg maguk mögött hagyták az Aszteroidát.

THE END

A többi novellám >>

EXTRA:
– Umoya bázis – “lélek” bázis zulu nyelven
– Shaka – “törzsi vezető” – Zulu név
– Umalume – “nagybácsi” zulu nyelven
– Alsamt – “csend” arabul

Ha tetszett, oszd meg! :)