Kezdőoldal | erecske@gmail.com

Ezek az én gondolataim. Vitatkozni persze lehet.

Megosztani pedig ér! 🙂

Előre szólok, hogy ebben a bejegyzésben előferdülhetnek informatikai szavak is, mert nem tudok mindent virág nyelven leírni.
Hogy is jött ez az egész? Miért kellett elhajítanom a windows-os rendszerem és áttérni Mac-re?

Az úgy volt, hogy van nekem egy komolyabb asztali számítógépem, amin évek óta dolgozom. Nem a legfrissebb konfiguráció, de elég jól megoldottam vele minden feladatot. Azt nem állítom, hogy nem kaptam tőle bizonyos időközönként idegbajt, mert hol ez romlott el, hol a windóz omlott össze, hol nem látta a külső vinyómat, amin minden munkám és adatom van. Ez végül abban tetőzött, hogy a jelenleg folyó mizéria során, egyre több videóvágós munkám lett, és ez a szerecsétlen masina először csak a félórás videóba halt bele (értsd: egyszerűen lepkapcsolt egyik pillanatról a másikra), utána már bármikor véletlenszerűen, akkor is, ha a videóvágásnak a szellője sem karcolta épp, hanem mondjuk békésen legelésztem a facsén. És akkor itt egy komoly dilemma elé kerültem.

Az egyik verzió az volt, hogy kipucolom, kicserélek pár alkatrészt (aranyárban), és imádkozok a windózospc istenhez, hogy “múkodj!”. Ezzel együtt nem lenne megoldva az, hogy amikor megyek ki 3 hónapra Tenerifére, akkor min fogok dolgozni, mivel a laptopom közölte, hogy ő bizony kevésnek érzi magát videókártyailag egy vágós projekthez, ezért nem javasolja a dolgot.

A másik verzió egy korábbi gondolatmenetből jött. Ugyanis sok-sok éve megfigyeltem, hogy azok a profik, akik az én munkaköreimben dolgoznak (grafikusok, kiadványszerkesztők, videóvágók…stb), mind Apple masinán dolgoznak. Ezért én már régóta ácsingóztam egy ilyenre, de anyegileg az irreális hóbortok skatulyában maradt a dolog.

Aztán pont a windózospc-m halála napja környékén végigolvastam egy posztot a facsén pro és kontra hozzászólásokkal együtt, hogy miért is jó átalmásodni. (Az ellentábor meglehetős kisebbségbe szorult egyébként). És akkor meghoztam a döntést. Én nem kínlódok tovább a pcféleségekkel, nekem lesz egy ilyen Mac-em! Megjegyzem anyegileg még mindig nem volt ez ésszerű és megfontolt, vagy bármi módon is kivitelezhetőnek tűnő művelet, mivel a vírusmizéria alatt az én bevételeim jelentős részét is elvitte a cica.

Úgyhogy első körben annak néztem utána, hogyan lehetne ehhez részletre hozzájutni. Az új masinák ára még részletre is kiverte a biztosítékot, ezért átálltam a használt park átvizsgálására. Nade itt meg a részletfizetés olyan ritka, mint a rózsaszín holló, és a teljes összeget meg ugyan jobb időkben nem lett volna gond kifizetni, de most nem azok az idők vannak. Írtam hát fűnek-fának, ismerősnek, hátha a kapcsolatrendszereimen keresztül találok egy kedves, megértő személyt, aki hajlandó nekem részletre ideadni a gépét. Ilyet nem találtam, de rengeteg hasznos tanácsot viszont kaptam. Az már kristályosodott, hogy pontosan milyen gép is lenne jó nekem, amivel mindenféle munkát gond nélkül el tudok végezni. És volt egy hirdetés, ahol pont ezt a gépet árulták, de az ára khm… egy hangyányit emelkedettebb nagyságrendű kiadást igényelt, mint amit jelenleg ki tudtam matekozni. Részletfizetés persze szóba sem jöhetett.

De én nagyon akartam azt a masinát! A hirdetés szövege alapján ez pont nekem lett oda kirakva, és engem várt. És akkor gondoltam egy merészet. Volt két folyamatban lévő munkám, amiből az egyik már a finishben járt, és aminél nem állapodtunk meg díjazásban az elején. Sőt, igazából legelőször karitatív történetként indult, de aztán mondták, hogy azért tudnak valamennyit fizetni. Szóval telefonon odajutottunk épp, hogy alkudjunk meg. Én meg gondoltam egyet, és elmeséltem a számítógépes nyomoromat és, hogy hogyan szándékoznám megoldani.

Nem fogod elhinni! Azt mondták, számlázzam ki azt az összeget, amibe a gép kerül, és már utalják is! Öööö… tuti, hogy csak álmodom. Ilyen nincs, hogy én akarok valamit, és ilyen gyorsan és könnyen megkapom. Errefelé nem így működnek a dolgok, kérem szépen. Hiba van a mátrixban.

Másnap boldog MacBook Pro tulajdonosként metróztam hazafelé. És indult a játék. Már előző nap megnéztem egy csomó jutyúb videót arról, hogy hogyan lehet átállni windózról macre, szóval már nem volt totál idegen. De most ott volt a kezemben, és ki is próbálhattam mindent, amit magyaráztak. Nade, hogy a megfelelő nagyságrendű feladattal indítsak, újra kellett telepítenem az oprendszert. Ez windózos gépeknél történik, ahogy törénik (sok évvel ezelőtt ilyenből is éltem többek közt), itt mindenesetre nem úgy kellett. Szóval újabb videóbújás és három sikertelen próbálkozás után végre sikerült. Juppííí!

Következő nap az előfizetett dolgozós programjaimat próbáltam fel rá. A legtöbb szépen bele is símult az új környezetbe az egyik legrégebbi grafikai programomat kivéve (Corel). Annál aszonták, vegyem meg a mac-es verziót kétszerannyiért. Na, köszi nem. Valamit viszont ki kellett találni, mert a munkáim egy részét azzal csináltam. Az Adobe csomagomnak, amit szintén előfizetek, része egy Illustrator nevű progi, ami elvileg pontosan ugyanazt tudja, mint a CorelDraw, de azt én egyszer kipróbáltam és messzire hajítottam az univerzum távoli sarkába. Hogy egy ilyen logikátlan, kezelhetetlen xart, hogy bír bárki használni…?! De most a szükség rávitt, hogy vessek rá egy pillantást ismét.

Eszembe jutott, hogy a Mac-kel hogyan csináltam, és nekiláttam, hogy kezdőknek szóló videókat nézegessek. Gyakorlatilag néhány perc után meglett az egész koncepciónak a lényege, és onnantól ugyanúgy tudtam használni az Illustra-tort, mintha mindig is azzal dolgoztam volna… 😀 Érdekes.

Visszatérve még a Mac-re, számos olyan beállításnak jártam utána pillanatok alatt, amik a nagyon bebetonozódott korábbi szokásaimat (mint pl a görgetés iránya, különféle nézetek, okosságok) itt is lehetővé tette. Pár dologból meg megszoktam az újat. Mert könnyű megszokni azt, ami egyszerűbb, logikusabb és felhasználóbarátabb, mint a korábbi ablakos változata.

És ez az egész fenti procedúra három nap alatt zajlott le. A negyedik napon már úgy dolgoztam, mintha mi sem történt volna, és rutinosan, könnyedén használom az egészet úgy, hogy nincs is rajta külön figyelmem. Van még egy-két pici apróság, ami bosszant, de azoknak is hamar utánajárok, és meg lesz oldva. A válaszok ott vannak a neten, csak tudni kell kérdezni. 😉

Hát ez volt a nagy sztorim. Remélem, végig tudtad olvasni bealvás nélkül. 😀

Ha tetszett, oszd meg! :)