Kezdőoldal | erecske@gmail.com

Ezek az én gondolataim. Vitatkozni persze lehet.

Megosztani pedig ér! 🙂

Néha azt hiszem, egyszercsak kifogyok a témákból, aztán nicsak, ott terem előttem egy újabb. Most épp a facse szolgáltatta az új apropót.

Nézem intelligensnek tűnő emberek oda-vissza hozzászólásait egy-egy poszt alatt, és ha van időm, és végigmegyek a vonalon lefelé, akkor néha azt találom, hogy a végére valami rejtélyes módon esküdt ellenséggekké válnak. Valahol egy ponton az észérvek, nézőpontok felsorakoztatása átcsap egymás oltogatásába. Biztos te is láttál már ilyet.

Nem mondom, hogy én, mint kívülálló, rettentő okos kislány majd jól megmondom, hogy van ez, de azért a megfigyeléseim és eddigi tanulmányaim nem engedik, hogy szó nélkül hagyjam a témát.

Én azt látom, hogy a fő probléma abban rejlik, hogy mindkét fél megrögzötten a saját nézpontját képviseli, és azt próbálja rátukmálni a másik félre anélkül, hogy valóban megnézné, mit gondol a másik. Nincs meg a másik ember tisztelete, elismerése, hanem letorkolják egymást, mint anyuka a kisgyereket. “Te nem tudsz semmit, bezzeg én…” vagy a másik alaphozzáállás: “Te hülye vagy, és én majd megmondom neked, hogy hogyan vannak a dolgok  valójában.” Ezzel persze csak azt érik el, hogy fokozatosan egyre jobban felbőszítik egymást (ki szereti, ha lenézik, lekicsinylik a gondolatait?), és végül már gondolkodás nélkül vagdalkoznak. Az eredeti téma már sehol sincs, már azon van csak a harc, hogy kinek az anyját…

Ezzel a nyilvánvalón túl még az a baj, hogy a facse algoritmusa rettentően támogatja az aktivitást, ezért azt a posztot, ami alatt sok hozzászólás van, egyre több embernek megmutatja. Viszont ha sokan végigolvassák a hozzászóláspárbajt is, akkor számos kisebb-nagyobb mértékben felpaprikázott embert kapunk, ami senkinek sem jó. A zaklatottság, düh eléggé fertőző tud lenni, és legtöbbször a környezetben lévő szelíd emberek, és gyerekek szívják meg leginkább ennek a hatásait.

Mi lehet a megoldás? Legalábbis szerintem. Ha állítasz valamit, amire valaki azt mondja, hogy nem úgy van, akkor ne kezdd el a saját igazad bizonygatni egyre hevesebben, hanem – ha már tényleg vitatkozni támadt kedved – csináld úgy, ahogy a profik. Derítsd ki, hogy pontosan miért is gondolja a másik úgy, és nézd meg, hogy van-e ráció az ő nézőpontjában. Ha van bármi jó, vagy számodra is reális dolog benne, azzal érts egyet. Mindig tartsd szem előtt, hogy neki, a saját nézőpontjából legalább annyira igaza van, mint neked. És semmi okod rá, hogy őt a földbe taposd amiatt, mert mást gondol, mint te. Keresd meg az egyetértés pontjait, esetleg te is adj a saját oldaladról több adatot, majd ha továbbra sem sikerült közelíteni a nézőpontokat, akkor zárd le a vitát elengánsan azzal, hogy meghagyod az ő igazát is, és sétálj el.

Én egy meglehetősen nyugodt, békeszerető ember vagyok, de én is szeretek vitatkozni. Ezért nekem sem sikerül mindig a fentieket betartanom, de odáig többnyire sohasem süllyedek, hogy leértékeljem a másikat. Igyekszem azt tenni másokkal, amit én is örömmel vennék, ha tennének velem.

Természetesen léteznek rosszindulatú trollok is (szerencsére számszerűen elég kevesen vannak), akiket fel lehet ismerni néhány oda-vissza mondat után. Őket tiltsd le! Ne mérgezzék tovább senki világát a saját nyomorukkal.

A többség azonban jó szándékú, és a saját nézőpontjából igaza van. Kezeld őket eszerint. 🙂 Uff.

 

 

Ha tetszett, oszd meg! :)