Kezdőoldal | erecske@gmail.com

Ezek az én gondolataim. Vitatkozni persze lehet.

Megosztani pedig ér! 🙂

Egy tőlem szokatlan témában szeretném most megosztani a gondolataimat. Előrebocsátom, hogy nincs saját gyerekem (csak 3 mostohám volt az elmúlt 24 évben). De nem is anyaként írom ezeket, hanem inkább csak olyan valakiként, akinek lehetősége volt megfigyelni és megtanulni sokmindent a jövő generációjával kapcsolatban. És egyébként évek óta dolgozom egy olyan szervezetnek, ami nem kevesebbet, mint az oktatás rehabilitálását tűzte ki célul. (Alkalmazott Oktatástan.) Szóval tudom, mit beszélek.

A gyerekek kicsi testben lévő teljes értékű személyek. Azon “dolgoznak” megállás nélkül, hogy felnőjenek, és közben magukba szívjanak minden elérhető tudást, amivel boldogulni lehet. Nézz csak meg egy kisbabát, milyen intenzitással figyel, érdeklődik a környezete iránt, és micsoda – akrobatákat is megszégyenítő – mozdulatokkal próbálja átvenni az irányítást a saját teste felett. Egy gyerek olyan, mint egy üres napló, amibe minden egyes nap új szavak, érzések, és gondolatok kerülnek. Honnan kerülnek ezek oda? Jópár évig kizárólag a közvetlen környezetéből, azaz a családtagoktól, a lakásból, ahol lakik, a háziállatoktól, esetleg a szomszédoktól.

A gyerek mindent meg akar tanulni. Tudni akarja, mit hogy hívnak, érdekli, hogy miért kék az ég, milyen ízű a homok és milyen érzés megérinteni a forró kályhát. Folyamatosan kipróbál, tapasztal és kérdez. Szivacsként szippantja magába az információkat nagyon nagy sebességgel. Amikor óvodás, már lesznek gondolatai is dolgokról. Megismer más gyerekeket, más világokat, és próbálja összehasonlítgatni a sajátjával. Nem érti, hogy másnak miért van piros biciklije és neki miért nincs.

Arra akarok kilyukadni, hogy milyen hatalmas felelőssége van a közelében élő felnőtteknek, szülőknek. A gyerek róluk vesz példát, őket fogja másolni. Ha Apa dohányzik, akkor nagy valószínűséggel ő is ki fogja próbálni, amint lehet. Ha a szülei rendszeresen és hangosan veszekednek, akkor ő is gyakran fog kiabálni, és többnyire veszekedéssel próbálja majd megoldani a problémáit (és erre rámehet később a párkapcsolata is). Nem is hisszük, mekkora hatással vagyunk rájuk. A tanárokról nem is beszélve. Egész életet meghatározó élményt okozhat egyetlen tanár, akár pozitívat akár negatívat.

Panaszkodunk, hogy a mai generáció már nem olvas könyveket, csak a telefonját és a közösségi médiákat bújja. Azt azért megnézném, hogy egy ilyen fiatalnak milyen volt az “előélete”. Vajon nem azzal próbálták pici korában lecsendesíteni, lekötni, hogy telefont vagy tabletet raktak elé mesékkel? Vagy látta-e a szüleit olvasni egyáltalán? Elmagyarázta-e neki bárki is, hogy mi a különbség a könyvek és a filmek között? Megmutatta-e számára bárki annak különleges értékét, ha valaki sok könyvet olvas? Nem hiszem. Ugyanis ezek bármelyike hozzájárulhatott volna a könyvek szeretetéhez, és megtanulta volna helyén kezelni a mobilos világot is.

Kap-e a gyerek egy olyan értékrendet, amiben a munka tisztessége, a képzelet kimagasló értéke és a becsület ki van emelve? Ahol ezek művelése kívánatos, vágyott dolog, amitől értékesnek, stabilnak és büszkének érezheti magát. Vagyis egy olyan felnőtté válhat, akinek helyén a szíve és az esze. Ha a mások megrövidítése rendben lévő dolognak számít a szülőknél, akkor a gyerek is eszerint az erkölcsi rendszer szerint fog később működni. Az életének, későbbi viselkedésének és gondolkodásmódjának alapjait kapja meg kb.14 éves koráig. Nem véletlenül lesz olyan, amilyen. És nem is lehet azt mondani, hogy olyannak született. Senki sem születik pl. rossznak, hanem menet közben válik azzá, ha az őt ért hatások és minták miatt végül nem lát más megoldást a túlélésre.

Vannak persze olyan gyerekek is, akik a nem megfelelő példa és nevelés ellenére is nagyszerű emberekké válnak, de ők kevesen vannak. Az esély viszont minden egyes gyereknek adott. Üresek a lapok, és mi többiek írjuk tele azzal, hogy így vagy úgy befolyásoljuk őket. Nem mentség számunkra az, hogy velünk mit tettek, vagy hogyan bántak velünk a mi szüleink. Felelősségünk a következő generációnak megadni minden értékes eszközt és helyes gondolkodásmódot, ami felkészíti őket az élet viharainak átvészelésére, és amivel egy igazán boldog életük lehet.

Ha tetszett, oszd meg! :)