Kezdőoldal | erecske@gmail.com

Ezek az én gondolataim. Vitatkozni persze lehet.

Megosztani pedig ér! 🙂

Gyerekkorom óta érdekelt, hogy mi a fenét keresek ebben a családban, és egyáltalán mi ez a hely (a Föld bolygó)? Semmi misztikusat nem akarok most ide írni, pedig tudnék. De most egy kicsit hétköznapi szemmel akarom ezt végiggondolni.

Amikor még kicsi vagy, akkor annyi ismeretlen, felfedezésre váró dolog vesz körül, hogy azt sem tudod, hová nézz, és mi mindent kérdezz. És ahogy megismered a korlátaidat, egyre erősebb a késztetés, hogy felnőjj. Mert a felnőtteknek annyi mindent szabad. Oda mennek, ahová csak akarnak, fent maradhatnak este, és vezethetnek autót meg mozdonyt. Neked meg annyi terved és álmod van, hogy mi minden leszel és mi mindent fogsz csinálni, ha nagy leszel. Aztán, ahogy eléred a kamaszkort egyre szürkébb lesz a világ, és egyre kevesebb elkézpelésed van, hogy mihez kezdj magaddal. Persze vannak kivételes, elszánt gyerkőcök és tinik, akik megtorpanás nélkül masíroznak át az életen, és megvalósítják, amit elterveztek. De belőlük meglehetősen kevés van.

Hát én sem tartoztam közéjük. Lassan közelítek a fél évszázados fennállás felé, de még mindig vannak kérdőjelek, és homályban kavargó tervek. Még mindig sok dolog érdekel, de nincs közöttük egy sem, ami tartósan megdobogtatná a szívem, és kiugrasztana reggel az ágyból. Pedig már azt is kiderítettem, hogy mi az a késztetés, ami motiválja az összes tevékenységem. De ez csak az okra ad megoldást, a jövőbeli célra nem. Szóval azt tudom, hogy villanymotor, meg azt is, hogy mi hajcsa, de azt nem, hogy mit hajcson. 🙂 

Az emberek többsége ezen a bolygón egyetlen dologra rendezkedett be. Mégpedig arra, hogy túlélje valahogy ezt az életét. Sokan nem is remélik, hogy lehetne jobb is a sorsuk. Beletörődnek a nehézségekbe, nélkülözésbe, bizonytalanságba, mert azt mondták nekik, hogy ez az élet velejárója. Van, aki lázad és van, aki próbál a pályán kívülre kerülni, hátha akkor nem éri utol a társadalmi nyűg. A rossz hír az, hogy amíg ezen a bolygón vagy, nem húzhatod ki magad a hatása alól. Az emberiség problémái mindenhol utól fognak érni. 

Akkor mi legyen? Hogyan legyen értelme annak, hogy itt élünk, és pazaroljuk az oxigént? 

Én, személy szerint arra jutottam, hogy bármit is csinálok, annak olyan dolognak kell lennie, ami segít az embereknek, amitől boldogabbak lesznek. A művészet egyébként erre az utóbbira meglehetősen jól használható. A jó zene felemel, a szép képtől kisüt a nap az ember szívében, az izgalmas, felemelő történet pedig lelki gazdagságot ad. (A jó film pedig ötvözi mindhármat.) 

Neked azt javaslom, hogy mindenekelőtt foglalkozz olyan dologgal (is), ami a szívedből jön. Amitől büszkének, és boldognak érzed magad. Ha szerencsés* vagy, akkor ez egybeesik a munkáddal is.
Érd el, hogy legyen értelme annak, hogy itt vagy! Csinálj olyan dolgokat, amik előreviszik a szekeret, és amit élvezni is lehet. Mert az élet lehet szép, és egyáltalán nem muszáj végigszenvedni. 

 

*szerencsés: amikor elegendő ügyességgel, és jó döntések sorozatával belekerülsz egy kívánatos helyzetbe (saját meghatározásom)

 

 

 

Ha tetszett, oszd meg! :)