Kezdőoldal | erecske@gmail.com

Ezek az én gondolataim. Vitatkozni persze lehet.

Megosztani pedig ér! 🙂

Legalábbis 3 hónapig így van. Július végén jöttünk ki két 32 kg-os nagy, és két ki tudja hány kilós kisbőrönddel, laptoppal. Az enyémek voltak a brutál nehezek (a megengedett súlyhatár alatt pár dekával), mert én elhoztam a fél háztartást is. Augusztustól indul a parlagfű szezon, és eltart október végéig, ezért költözünk ilyenkor egy olyan szigetre, ahol kellemes a klíma, és ennek ellenére nyoma sincs ennek a kedves, amúgy hasznos növénykének. Mondjuk itt más növénynek is alig van nyoma, legalábbis ezen a déli-délnyugati oldalon. Északon egész más klíma van és sok-sok zöld, de errefelé csak néhány szívós pozsgás növény él meg vadon, mivel eső csak télen van, akkor sem túl sok. A többi növényzetet, a pálmafákat, a kaktuszokat és a hatalmas banánültetvényeket locsolórendszer szövi át, és rendszeres, mesterséges vízellátásban részesülnek. Mindamellett termőtalaj is annyi van, amennyit ideszállítottak, mivel az egész sziget egy nagy vulkán oszt annyi. A strandok homokját Afrikából importálták, mert amúgy csak kavicsok, kövek vannak a parton, hacsak épp nem mindenféle vulkáni szikladarabok. De persze tőlünk délebbre, a túristagyárban, ahol az egész település szinte csak szállodákból áll, oda csináltak tuti homokos strandokat, hogy a kényes lábú népeknek ne törje fel a talpát a kavicsos.

A “túristagyár” – ezt már naplementében fotóztam tegnap, ezért kicsit sötét

Mi kicsit északnyugatabbra vagyunk ettől, egy jó kis halászfaluban, ahol viszont minden (is) van – szolgáltatás és üzletek szempontjából. (A legelső képen látható a falunk a strand végéből fotózva.) Egyedül a Lidli települt két faluval feljebb, az óriássziklákhoz, ami már jóval túristásabb vidék ismét.

Szóval itt tengetjük napjainkat egy bérelt lakásban, nem messze a parttól. Ez a mindennel felszerelt, tágas, 1,5 szobás, amerikai konyhás lakás annyiba kerül, mint Budapest kicsit jobb környékén egy lakás. Talán annyiba sem, mert itt a rezsi egy része is benne van az árban. Tavaly egészen a kikötő/strand közelében laktunk (88 lépésre a strandtól :)), aminek az előnye az volt, hogy karnyújtásnyira volt mindenféle üzlet, kávézó stb, viszont hátránya az első héten zajló fiesta zajszennyezése volt, amit azért ki lehetett bírni. Most viszont az a kecó foglalt volt, így jóval távolabb, az újabb városrészben kaptunk lakást. Csendesebb környék, és épp itt, a sarkon van (az én nagy örömömre) a kedvenc olasz pizzériám és egy olasz fagyizó. 🙂

A hétköznapok hasonlóan zajlanak, mint otthon. Online dolgozunk mindketten, ráadásul itt egy órával le vagyunk maradva (Londoni időszámítás), ezért korábban kell kezdeni a munkát. Ami viszont a nagy különbség ilyenkor, hogy munka után nem a Gyöngyösi úti lakótelepen sétálgat az ember, hanem az óceán partján. Plusz bármikor lehet menni úszni, halakat fotózni/videózni, naplementét csodálni, és naplemente közben pálmafák-szegélyezte úton elsétálni a bótba. 😉

Úton a “bótba”

Az árak hasonlóak, mint otthon, ezért összességében csak a repülőjegy az, amit pluszban ki kell gazdálkodni (akciós napon kell megvenni, és akkor az is sokkal olcsóbb). Meg a mi esetünkben a lakbér otthon nem játszik, mivel a párom cégének tulajdonában lévő lakásban lakunk. De ha albiban laknánk otthon is, akkor csak az utazási költség lenne az, ami extra kiadás egy otthoni léthez képest. Viszont itt ezerszer tisztább a levegő, nyugodtabbak az emberek, és a környezet is ad egy jobb közérzetet. Ezért azon is gondolkodtunk, hogy később ideköltözünk.

Majd mesélek még az itteni életről, de most már dolgoznom kell. (Itt találod a 2. rész >>)

 

Ha tetszett, oszd meg! :)