Kezdőoldal | erecske@gmail.com

Ezek az én gondolataim. Vitatkozni persze lehet.

Megosztani pedig ér! 🙂

A cím ne tévesszen meg, nem azt mondom, hogy választanod kell. Rögvest kifejtem, mire gondoltam.

Van olyan ismerősöd, aki csak a puszta fennmaradásért küzd? Reggel felkel, bemegy a munkahelyére, ledolgozza a 8 órát, este fáradtan hazaér, leroskad a tv elé (ahol meghallgatja az összes rossz hírt), vagy veszekszik egyet a családjával, majd lefekszik aludni. Számára minden nap csak egy újabb teher, amit valahogy ki kell bírni, vagy egyszerűen csak felemésztik a szürke, semmitmondó hétköznapok a felemelkedés minden reménye nélkül. Az öröm számára olyan luxuscikk, amit csak nagyon ritkán, talán ünnepeken vagy a nyaralás néhány önfeledt pillanatában él át. Ez egy örömtelen túlélés, és a környezet, a körülmények egyáltalán nem segítenek neki abban, hogy ez megváltozzon.

Anyukám csinálta azt sok évtizeden keresztül, hogy keményen dolgozott, idegeskedett, és mindig csak a jövőre vásárolt. Megvett mindenféle jó dolgot, de nem élvezte, hanem eltette – nem is tudom majd mikorra, vagy majd nekem, vagy majd az unokájának. Aztán, amikor már jóval 60 felett járt, és eltávozott mellőle Apukám és Nagymamám is, (akiket neki kellett ápolnia, miközben ő maga is beteg volt), egyszercsak azt mondta nekem, hogy ott van a magas nyugdíja, egyedül van, mindene megvan, miért ne élvezhetné az életet…? Tényleg, miért is ne? És onnantól fogva eljárt színházba, kirándulásokra, megvette magának a legfinomabb, legkényelmesebb dolgokat (és hordta/használta is őket). Szóval tényleg elkezdte végre megengedni magának az örömöt. Sajnos nem túl sok éve maradt ezt kiélvezni, de számomra máig tanulságos a példája.

Van egy fura dolog. Nekem évek óta akkor jut eszembe ez a gondolat (anyukám és az öröm megélése), amikor arcot mosok a mosdókagylónál. Mégpedig azért, mert sok-sok évig ugyanolyan meleg vízzel mostam meg az arcom reggel, mint amivel fogat is mostam. Aztán egyszercsak – Anyukám mondataira emlékezve – átállítottam a vizet hűvös-langyira. Na ettől felujjongott az arcbőröm, és tisztára luxusérzésem volt, mintha valami exkluzív kényeztetésen estem volna át. Ez amúgy egy nagyon pici dolog az életben, de mégis komoly komfortérzet változást tudott okozni. És ha az ilyen pici dolgok ennyit számítanak, akkor mit okozhatnak a nagyobb, jelentősebb változtatások? Találd meg, hogy a te életedben mik azok a kisebb-nagyobb tényezők, amiket ha megváltoztatsz, örömöt, jó érzést okoznak.

Még valami tartozik ehhez. Szokásommá tettem, hogy csak olyan emberekkel tartsam a kapcsolatot, akikkel jól érzem magam. Akik segítő szándékkal, kedvesen, jó fej módon viszonyulnak hozzám. Mivel sokat lógok a facsén (Facebook), és ott tök jó módszerek vannak a szűrésre, ezért ott is alkalmazom ezt. Bárkit, aki beszólt korábban, vagy ellenséges volt velem, letiltottam. Ha valaki olyan dolgokat posztol, ami engem zavar, rossz kedvem lesz tőle, azokat először 30 napos szundira teszem, majd – ha nem változik meg – végleg leiratkozom róluk (azaz nem fogom látni a posztjaikat az idővonalon). Azokat az oldalakat pedig gyűjtöm, amik pozitív, esztétikus képeket terjesztenek, ezeket tovább is szoktam osztani. Az egésznek az a végeredménye, hogy csak olyasmit látok a facebookomon, ami jó érzést okoz, vagy legalábbis nem okoz rosszat.

Az öröm nagyon fontos az életben. És tényleg apró dolgokon is múlhat, nem kell hozzá költekezni vagy nagyon nagy változtatásokat eszközölni. Egy finom étel, egy csinos ruha, egy kellemes ember társasága… vagy csak egyszerűen néha megállni és megcsodálni a körülöttünk lévő világot, és máris nagy minőségbeli ugrást tudunk elérni az életünkben. Mint a gyerekek! Ők ragyogónak, színesnek, érdekesnek látnak mindent. Ha odafigyelsz, te is tudod így látni a körülötted lévő világot. Csak szándékosan keress magad körül szép, csodálni való dolgokat! És ne tagadd meg magadtól az örömöket, mert az igazi, minőségi túlélés az örömmel együtt működik.

Ja és ne vedd komolyan az életet! Dönts úgy, hogy az egész csak játék! 😉

Ha tetszett, oszd meg! :)