Kezdőoldal | erecske@gmail.com

Ezek az én gondolataim. Vitatkozni persze lehet.

Megosztani pedig ér! 🙂

Minden szerdán reggel piac van itt, Playa de San Juanban. Ilyenkor a környékbeli termelők idehozzák a friss árujukat (zöldséget, gyümölcsöket, sajtféléket stb.). Vannak fekete viszonteladók, akik erősen szagló bőr cuccokat, “eredeti” rolexeket és hasonló mindeféle holmit próbálnak nem túl erőszakosan rádtukmálni, ha arra sétálsz. De van itt egyetlen hosszú cipzárból álló kistáska, varázsceruza, ruhák, csodatisztítószerek és mindenféle vulkáni kőből készült ékszer is. A sor végén pedig egy használtkönyv árus posztol mindig különféle nyelvű, elsárgult lapokból álló régi, vagy újabb kiadványokkal.

Ja és itt műanyagmentességesség van. Minden árus megkapja a maga papírzacsi adagját, és abba csomagolnak.

Vannak olyan zöldségek és gyümölcsök is, amiknek egy részét sosem láttam korábban, és nem is merném megkóstolni. De persze van bőven ismerős holmi is. Van egyébként egy helyi kaktusz, aminek ehető a  gyümölcse. Azt állítják róla, hogy finom, de még nem szántam rá magam (a párom közben itt azt mondja, hogy ha 2-nél többet eszel, szaladhatsz a hasad után). A parti sétány mellett “vadon” is nő, mostanában még erősen zöldek a termései. Ez az:

Ehető kaktuszgyümölcs – forrás: Wikimedia Commons

Múlt szerdán azon tanakodtam magamban, hogy kellene csinálnom pár fényképet ehhez a blogbejegyzéshez, de aztán nem volt kedvem. És ma reggel szerencsémre a falu facseoldala kiposztolt egy tök jó videót a piacról, így nem kell nekem bajlódnom ezzel. A bejegyzés végén meg is nézheted.

Tavaly vettünk itt egy olyan száraz, kívülről megpirospaprikázott kecskesajtot, aminek meglehetősen intenzív illata és íze is van, kicsit engem a parmezánra emlékeztet. Egy nagyobb darab még mindig otthon figyel a hűtőben. Úgy tűnik, nem romlik meg hosszú idő alatt sem. A termelőtől vásárolt mangók pedig mézédesek voltak, 5 euro/kg-ért.

Mostmár megmutatom a vulkáni kőből készült karkötőimet is, amiket szintén itt, a piacon vettünk tavaly:

A piac idén gyakorlatilag két saroknyira van tőlünk, pontosabban mi költöztünk közelebb hozzá. Ha nem lenne lezárva pont nálunk a partra vezető út (amitől én azóta is mélységesen fel vagyok háborodva, mivel nem csinálnak semmit ott, csak szimplán lezárták), akkor egyenesen a piac végéhez tudnánk sétálni kb 1 perc alatt. Így viszont körbe kell menni.

Azért annak van egy fílingje, amikor válogatsz a paradicsomok között, és közben tőled egy szöcskeugrásnyira van az óceán, hallod a szikláknak csapódó hangját. Tavaly még bálnarajt is láttunk a távolban piacolás közben. 🙂

És íme a videó (nem csak mi piacunk van rajta, hanem a szomszéd falué is, Alcaláé):

 

A Tenerifés sorozat korábbi részei:
Nem nyaralok Tenerifén, itt élek – útinapló 1. rész
Tenerife és a munkamorál – útinapló 2. rész
Élet egy vulkánon – útinapló 3. rész

Ha tetszett, oszd meg! :)