Kezdőoldal | erecske@gmail.com

Ezek az én gondolataim. Vitatkozni persze lehet.

Megosztani pedig ér! 🙂

Amint azt az 1. részben írtam, itt sokkal nyugodtabbak az emberek. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy senki sem kapkodó idegbeteg általában és a munkában sem. Ha valamit el akarsz intézni (pl. a net bekötését vagy bármi mást), azt is ráérősen intézik. Sorban állsz egy üzletben, de a boltos halálos nyugalommal trécsel az épp nála lévő vevővel, kicsit sem zavarja, hogy már 20 perce várunk. Nem tudok spanyolul, csak pár szót, de azt azért levettem, hogy nem csak a termékről beszélgettek. És ez itt tökre normális.

A másik. Tavaly októberben kezdték felújítani a parti sétányt, és idén, amikor megérkeztünk, még a közelében sem voltak a befejezésnek (még mindig dolgozgatnak rajta), pedig a falu faceoldaláról guglifordítóval azért követem az eseményeket, és hát a falu népének az lett megígérve, hogy az idei fiestára kész lesz, ami augusztus 1-én kezdődik és Szt Szűz Kármen Marcsit (nem pont ez a neve, a Mária nevet nem is használják, pedig hát arról van szó, de ez egy másik bejegyzés témája lesz) meg egy másik szentet ünnepelnek, és egy hétig tart. És hát fel voltak háborodva, hogy sehol sem tart a felújítás. Ráadásul végig az építési terület mentén éttermek vannak, amik eddig ugye az óceánra néző utcai asztalokkal szippantották magukba a forgalmat, mostmeg minden betérő vendég nézheti az útépítést.

Azt is tudni érdemes, hogy lévén mediterrán vidék, délután 2 és 4 között siesta van. A legtöbb bolt bezár, és sokan hazamennek pihenni. Az tény, hogy ezidőszakban van a legmelegebb. Egyébént a belső udvarban, ahová az ablakom néz, meg sok másik ház hátsó része is, meg vannak ott mini udvarok, szóval oda nyílik egy gyerekmegőrző udvara/ajtaja/ablaka is. Na és a gyerekek nem sziesztáznak. Sőt, akkor rendezik náluk a medence partit, amit sikítozás, kiabálás és egyéb felerősített gyerekzajok tarkítanak.  Tiszta szerencse, hogy este hazamegy mindenki a saját otthonába, és nem zsizsegnek fél éjszaka. Ugyanis errefelé a gyerekeket este fél 10 felé csapják ki a játszótérre (9-kor megy le a nap, és lesz hűvös), és akár éjfélig is hajcipajciznak. Ez is teljesen normális.

A hátsó fertály

Viszont az is igaz, hogy reggel csak azok az emberek kelnek korán, akiknek valami olyan munkája van, ami ezt megköveteli (pl korán nyitó bolt, építkezés vagy valami ilyesmi), de a többség 8 előtt nem nagyon mozdul meg. Ezt onnan is tudom, mert erre a belső részre (ahová az ablakom néz) nyílik a többi ház hálószobája is, és akkor szoktam látni mozgást, amikor én már tornázom (bár én sem kelek korán).

Apropó torna. Tavaly is itt, Tenerifén szoktam rá a reggeli tornára, de aztán kiesett, mert otthon nincs hely, ahol csinálhatnám (nem, nem megyek sehová, ha otthon nem lehet, akkor inkább kihagyom). Na és itt ismét olyan szobám/irodám lett, ahol bőven van hely, és ezt már előre sejtettem, így a nagy bőröndömben elhoztam a jógamatracomat is 😀 (Előtte lemértem persze, és nem volt ijesztően nehéz.) Úszni, fürödni viszont még mindig nem voltam, pedig már több, mint két hete itt vagyunk. Mondjuk nem kerget a tatár, én meg nem kifejezetten vagyok egy vizicsirke.

Szóval munkamorál. Azt vettem észre, hogy én is kicsit ellustultam. Néha befigyel egy kis délutáni szunya, és este 6-7 felé pedig már “menni kell” sétálni. 🙂 Mondjuk nincs is most annyi munka, meg sokan szabin vannak, akiktől a munkát kapom, azért el tudnám magam foglalni, ha égetne a tettvágy. De most kicsit nyaralós üzemmódba csúsztam, szeptembertől úgyis elindul az őrület. Persze ha az ember egy nagy, sokkal nagyobb vállalkozást akar felépíteni (nem is egyet), akkor nem nagyon ér rá szabin lenni. Úgyhogy megpróbálom összekapirgálni magam, és írni egy heti/havi tervet, amit aztán napi szintre lebontva szépen és hathatósan végrehajtok.

 

 

Ha tetszett, oszd meg! :)